Magyar Péterék svájci bicska kérdőívet csináltak, csak éppen arra nem jó, amire szánták

Egy országos lefedettségű adatbázist szerettek volna, benne névvel, címmel és telefonszámmal, hogy pl. ki akar háborúzni Ukrajnáért és ki nem.

A nyugati kultúrából eltűnt a polgári bátorság. Az egyéni jogok és jólét hajszolása felülírta a közösségi érdeket, s bár a szellem emberei hivatalosan szabadok, valójában az uralkodó hóbort foglyai. Nem én mondom, nem most. Szolzsenyicin mondta negyvenhat évvel ezelőtt.
Néhány hete ritkaságra bukkantam egy amerikai antikváriumban, alig vártam, hogy a Mandiner olvasóit is megismertethessem vele. Mire föl ez a különös lelkesedés?
Kevéssel azután, hogy 1973-ban az akkor már Nobel-díjas orosz író, Alekszandr Szolzsenyicin (1918–2008) A Gulag szigetvilág címmel közreadta a legújabb kori történelem talán legfontosabb művét a totalitarista terrorról, hazájában kapitalistának és imperialistának, fasisztának és sovinisztának bélyegezték. Még menekülnie sem kellett: maga a KGB-vezér szervezte meg a deportálását. Szolzsenyicin – német kitérővel – az Egyesült Államok északi részén, egy vermonti kisvárosban telepedett le. Öt esztendő telt el. Ha akarom, sok, ha akarom, kevés – a nagy politikai rendszerek valaha élt egyik legélesebb szemű elemzőjének éppen elég idő, hogy megértse és megfejtse a helyet, ahol befogadták.